Wilderness Watch Programme in Hungary

Vadonleső Program Magyarországon

Önkéntesek védett fajokról történő adatgyűjtése a természetvédelem szolgálatában

Botond Bakó

The Ladder of Participation: Level 4

Kulcsszavak

önkéntesek, adatszolgáltatás, környezeti nevelés, védett fajok, eloszlás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, Természetvédelem Magyarországon, Web2

A program, a téma, az ügy bemutatása egy tanártól, diáktól, előadótól származó idézet segítségével

„A sün, akit Al Caponenak hívnak…Pár hete szegődött hozzánk és kapott rá a macskakajára. Azóta rendszeresen (naponta) etetési időben érkezik, van, hogy már előtte itt van és keresi a tálkáját. A macskák “befogadták”, még azt is eltűrik, hogy saját táljuktól eltúrja őket. Idei szaporulatnak tűnik, mivel időnként megjelenik egy nagyobb kifejlett egyed is, aki szintén a macskakaját eszi. Lehet, hamarosan a környék összes sünje hozzánk jár?” (www.vadonleso.hu)

Egy fotó a program alkalmazásáról

Vadonleső gyerekek ürgéket számolnak a Tihanyi-félszigeten (forrás: Bakó Botond)

Annak részletezése, hogy az olvasó mit fog megtudni a fejezetből

A konkrét program szándéka és célja a részvételi környezeti nevelés összefüggésében

A Vadonleső célja a különböző korosztályú önkéntesek természetismereti érdeklődésének felkeltése és a természetmegőrzés szemléletére való széles körű nevelése.

További cél, hogy a védett fajokról gyűjtött adatokra alapozva konkrét fajvédelmi akciókat generáljunk, valamint, hogy az önkéntesek megfigyelési adatai hasznosuljanak a hivatalos természetvédelemben és segítsék a védett állat- és növényfajok fennmaradását, összességében a biológiai sokféleség megőrzését.

A széles körben elterjedt és viszonylag gyakori fajok megfigyelése, országos előfordulási adataik rendszeres gyűjtése gyakran nagy, szinte megoldhatatlan feladatot jelent a szakemberek számára.

A program kezdetén 9, jelenleg 18 könnyen felismerhető, mással nem összetéveszthető, gyakori védett vagy fokozottan védett, közösségi jelentőségű állat- és növényfaj adatai rögzíthetők Google Maps alapú weboldal segítségével.

A program indulásától eltelt 13 év alatt mintegy 3 000 önkéntes kb. 15 000 szakmailag ellenőrzött megfigyelési adata került rögzítésre.

Bár a Vadonleső Program alapvetően magyar önkéntesek bevonását tűzi ki célul, esetenként külföldi megfigyelések is relevánsak lehetnek a faj jobb megismerése érdekében.

A felvett adatok azt mutatják, hogy a védett fajokról rögzített adatok magas számuk ellenére kis létszámú lelkes önkéntestől származtak. Erős motivációs tényező, hogy a rögzített adatok azonnal megjelennek a térképen, így az önkéntesek úgy érzik, hogy hozzá tudnak járulni a térkép teljesebbé tételéhez, ezáltal az általuk kedvelt faj természetvédelmi helyzetének javításához. Az így felkeltett érdeklődés és a hozzá kapcsolódó sikerélmény sok esetben az adott faj hosszú időn keresztül, ismételten történő nyomon követésére, monitorozására is serkenti az önkénteseket.

Ez adott esetben közösségépítő csoportok kialakulásához is vezet, amikor az önkéntesekben mások adataira rátalálva a térképeken tudatosul, hogy esetleg ugyanazokat a fajokat figyelik meg. Ilyen közösségek kialakulását segíti egy Facebook oldal és csoport, valamint egy Instagram felület és egy Youtube oldal is.

A Vadonleső Program másik célkitűzése az aktív (részvételi) környezeti nevelés megalkotása és működtetése. A legjelentősebb, minden évben meghirdetett, fajismeretre és természetvédelemre nevelő programunk az Év Emlőse és az Év Vadvirága kezdeményezésünk. Ennek népszerűsítésére és a téma motiválására önkéntes alapon számos művészt – írókat, költőket, zenészeket, színészeket — kérünk fel minden évben az adott téma jellegétől függően. Ezekre alapozva pedig különböző játékos pályázatokat hirdetünk meg, bírálunk és jutalmazunk. A 9 éve indított „Év Emlőse” kezdeményezésnek is köszönhetően több mint 7800 pályamunkát (illusztrációkat, képregényeket, meséket, verseket, videoklipeket) küldtek kicsik és nagyok, százezrekhez jutott el a program üzenete a médiákon és személyes találkozásokon keresztül.

A konkrét program fontos sarokkövei és alkotóelemei:

A Vadonleső Program főbb elemei a következők:

A konkrét program végzése során fellépő (lehetséges) kockázatok

A felhasználók számára a terepen mozgás általános kockázataival kell számolni.

A program működtető oldaláról egyik nehézség, hogy folyamatosan meg kell újulnia, így őrizheti meg frissességét és ezáltal a társadalmi figyelmet. Ezért rendszeresen új programokkal, pályázatokkal állnak elő. A honlap felületének megújítása is egy állandó feladat, ami folyamatos karbantartást igényel.

A tanulók és az önkéntesek egy idő után óhatatlanul bekövetkező fásultsága is állandó kihívás a működtetők számára. Mivel ők önkéntes alapon dolgoznak, így program kezelőinek a folyamatos és aktív részvételének biztosítása komoly szervezési, logisztikai feladat, amely végigkíséri a tevékenységeinket. Biztosítani kell a webes megjelenés szerveri és karbantartói feltételeit is, ez jelentős anyagi hátteret igényel.

A tanulók, diákok kompetenciáit érő hatások

A Vadonleső Program az alábbi kompetenciákat fejleszti:

Idézetek diákoktól

„Több sünit is láttam, de most egy kölyköt fedeztem fel kutyasétáltatás közben. A sünihez nem nyúltam hozzá, de elég közel engedett magához, nem “gubózódott be”. Megvártam, hogy jön-e érte az anyja, de elment egy kerítésen belülre.”

Az osztályra, az iskolára és a helyi közösségre gyakorolt hatások

A Vadonleső Program népszerűségét jól tükrözik a különböző megjegyzések, apró történetek, amelyeket a megfigyelés mellé írnak az önkéntesek.

„Sajnálom, hogy nem ismertem ezt a weboldalt eddig. Számos vadállat látogat minket, mint állatbarát kertes házat.” „Meglepett, hogy ilyen bejelentési lehetőség is van ebben az országban, hogy van, aki ezzel is foglalkozik, hogy hol milyen állatfajt lehet észlelni.”

„Mókus hopp, megjelent, majd észrevétlenül elillant. Esős napot követő, napos reggelen.“

„Két rezidens példány napozott, mandulavirágot evett és kergetőcskézett, aztán továbbálltak.“ (mókusok az Istenhegyi Klinikán)

„Békamentés közben vettem észre a barna varangyot evő sünt!“

„Tesi órán a futópályán volt egy döglött példány. “ (imádkozó sáska)

„Végre egy lánysüni is jár erre! Biztos, hogy kis sünijei lehetnek, mert eléggé nyúzott volt alulról… Adtam neki macskakaját, hogy jóllakottan mehessen haza, meg is ette. :)“

Általános és középiskolákban a pedagógusok gyakran népszerűsítik a Vadonleső Programot, részint az önkéntes és többnyire az adott településhez kötödő adatgyűjtés, részint az aktuális pályázatok kapcsán. Tapasztalataink szerint a szakpedagógus közvetlen és célzott megszólítása által, tehát nem egy, az iskolavezetőség számára küldött levéllel hatékonyan lehet erősíteni a program elérését. Az Ökoiskola rendszerbe tartozó oktatási intézményeket külön is meg szoktuk keresni (pl. az ökoiskolai hírleveleken keresztül). Jelentős elérést tudunk elérni a nemzeti park igazgatóságok környezeti nevelő kollégáinak a programba való bevonásával is. Ők rendelkeznek közvetlen kapcsolattal a térségben dolgozó és a témára fogékony pedagógusokkal.

Az önkéntesek által gyűjtött előfordulási adatoknak a gyakorlati természetvédelmi hasznosulását jól szemlélteti a nagyvárosi környezetben megfigyelt sünökről közölt adatok. Ezeknek a gyűjtött adatoknak a jelentősége nem csupán abban nyilvánul meg, hogy beépülnek az úgynevezett Natura 2000 fenntartási tervekbe, hanem a mindennapok közösségi életében is jelentős szerepet tölthetnek be. Ugyanis a közúti forgalomban elütött, vadonlesős fajok (sün, mókus, mocsári teknős) adatai rávilágíthatnak azokra az útszakaszokra, ahol a forgalom különösen veszélyezteti ezeket a fajokat.

A Budapest közútjai különböző veszélyességi fokozatokba sorolhatók a védett sünök szempontjából. A legnagyobb veszélyt jelentő utak esetében a kisemlősökre figyelmeztető közlekedési táblák, illetve szükség szerint forgalomlassító berendezések, úgynevezett „fekvőrendőrök” használhatók a fajok gázolási gyakoriságának csökkentésére.

Letöltés