A részvételi környezeti nevelés helyzete Magyarországon

1. Általános információk

A környezeti nevelés hagyományos célcsoportjai a gyermekek, fiatalok, ezen felül sikeresen megszólíthatók fiatal felnőttek, családok, intézményi közösségek, egyházi közösségek, egyéb kisközösségek. Az alábbiakban a magyar környezeti nevelés történetét, körülményeit vázoljuk, valamint a részvételi nevelés, különösen a részvételi környezeti nevelés iránymutató szereplőit, illetve a hátráltató tényezőket.

2. A környezeti nevelés helyzete Magyarországon

2.1. A környezeti nevelés történeti gyökerei Magyarországon

A természeti, majd környezeti nevelés kezdeményei a XIX. század második felében jöttek létre (Magyar Természettudományi Társulat 1841, Országos Erdészeti Egyesület 1866, Magyarországi Kárpát Egyesület 1873). A természeti nevelés, környezeti nevelés Magyarországon nemcsak külföldről érkezett, hanem szervesen jött létre és alakult az erkölcsi nevelésből, a Madarak és Fák Napja ünnepétől (1906 óta), a cserkészetből 1910-től kezdve, az iskolakerteknek a közoktatási rendszerrel egyidős, most 150 éves hagyományából,¹ a korai állatvédelmi mozgalmakból, az 1873-tól megszerveződött természetjáró mozgalomból, majd a szocialista kor táboroztatási, szakkörös és versenyeztető mozgalmaiból.² Környezetvédelmi tartalmak az 1960-as évektől kerültek az oktatásba, majd a 70-es évektől – immár környezeti nevelés címszó alatt – számos szakkör is működött, és sok segédanyag is készült kiváló szakemberek tollából. A környezeti nevelésnek, majd 1992 után a fenntarthatóságra nevelésnek is gazdag szakirodalma született, elsősorban a civil környezetvédő szervezeteknek és néhány oktatáskutatónak köszönhetően.³ Magyarország részt vett az UNESCO, az UNECE és az OECD ENSI környezeti nevelési folyamataiban, fejlesztéseiben. Az angliai Field Studies Center 1984-től szintén hatással volt a hazai, terepi módszertanra és civil környezeti nevelésre.⁴ Déri Andrea így említi ezt: [A tbiliszi környezeti nevelési modellnek megfelelő] „holisztikus módszereket először 1991 júniusában próbálták ki környezeti nevelők Magyarországon.⁵ Ez lehetett a részvételi környezeti nevelés első megnyilvánulása Magyarországon. A civil és szakmai szervezetek szakértői által közösségi tervezésben elkészült Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia az első kiadásától kezdve (1998) egységesen kezeli a környezeti és a fenntarthatósági nevelést.⁶ Ez a Stratégia folyamatában és tartalmában is érvényesíti a részvételiséget. Például számos ajánlást tesz olyan részvételi környezeti nevelésre, amely a helyi környezeti ügyekre reflektál.⁷

2.2. A környezeti nevelés ma

Az Alaptörvény, csakúgy, mint a jogelőd Alkotmány szerint Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, ehhez nyújt átfogó keretrendszert a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFK), amely a végrehajtás átfogó feladatai (eszközei) közé sorolja a tudásbázis és tudásmegosztás növelését. Egyik legfontosabb cselekvési területként jelöli ki, hogy „Az oktatás tartalmaiban és formáiban hangsúlyosabban kell megjeleníteni a fenntarthatósági témákat és értékeket.”

A természet iránti érzékenyítés, a környezettudatos magatartás, a környezeti kultúra alapvető szokásainak kialakításában döntő jelentőségű a kisgyermekkor, ennek intézményi színtere az óvoda és iskola. Az Óvodai Nevelés Alapprogramja (ÓNAP) a tevékenykedtetésben, a külső világ megismerésében és a szabad játékban is érvényesíti a részvételi nevelést, mivel támogatja a gyermekek kreativitását, ötleteit. Az óvodás a környezetét, növényeket és állatokat gondoz, illetve az óvodapedagógus pozitív környezeti attitűdmintát biztosít. Az ún. zöld óvodákban és ökoiskolákban (az összes köznevelési intézmény kb. ötödében)⁸ nagyobb lehetőség nyílik az önállóság kibontakoztatására és az így kialakított légkör több teret enged a gyerekek autonómiájának biztosítására is. Az erre érzékeny munkatársi közösségekben élménypedagógiára épülő, projektekben, témahetekben megvalósítható, a gyermekek személyiségfejlődését biztosító tevékenységek, hagyományőrző- és zöld jeles napok, programok segítik a folyamatot.

A Köznevelési törvény alapján a Nemzeti Alaptanterv (NAT, 2020) közös nevelési célként definiálja a fenntarthatóság, környezettudatosság területét minden műveltségterületen. A módszertani alapelvek között elsőként az aktív tanulás elvét (a tanulónak a tanulási tevékenységekben történő részvételét) sorolja a NAT. Több tantárgy, tanulási terület ismereteinek integrálását igénylő témákat, jelenségeket témanapokon, témaheteken, tanulási projektekben kell feldolgozni, melyek közül az utolsó mindenképpen érvényesíti a részvételi tanulás legfontosabb jellemzőit. A pedagógusok (óvoda, iskola) munkájának minőségbiztosításába 2019-ben beépült a fenntarthatóságra nevelés kompetenciájának értékelési kötelezettsége. A pedagógus kompetenciák közé tartozik már kezdő pedagógusok esetében is⁹, hogy képes a tanulók motivációjára építeni és bevonni őket saját tanulási folyamatuk irányításába, tervezésébe, értékelésébe (azaz képes részvételi tanulási helyzetet teremteni). Ezek a kompetenciák (illetve értékelési kötelezettségük) sajnos nem vonatkoznak a szakképzési intézményrendszer oktatóira. A szakképzésben most megjelenő projektérettségi, illetve projekt-záróvizsga ugyanakkor lehetőség arra, hogy a tanulók az őket leginkább érdeklő, és esetenként környezeti témákkal intenzíven foglalkozzanak. Ez az értékelési forma alkalmanként lehetővé teszi a társas, közös munkát is, leggyakrabban azonban egyéni tanulást jelent majd.

A felsőoktatásban részvételi környezeti nevelésnek tekinthetőek az önszerveződő ökokörök, az egyetemi zöld akciók, illetve a több egyetemen működő fenntarthatósági tanácsok. A pedagógusképzésnek mindenképpen tanítania kell a részvételi, illetve aktív tanulást, nemcsak szakmai, hanem köznevelés-szabályozási okok miatt is (ld. feljebb a kompetenciákat és a pedagógusokra vonatkozó kötelezettségeket).

2.3. Korlátok és kockázatok

A civil szervezetekben a magasan képzett szakemberek által felhalmozott környezeti nevelési és részvételi tanulási szakmai tudás, és gazdag szakmai anyag áll rendelkezésre. A környezeti nevelés legfontosabb célcsoportja, az iskolás korosztály és pedagógusai azonban egyre kevésbé tudnak kapcsolódni ezekhez, talán a részleteiben is központilag szabályozott iskolai-tanulási idő, illetve a hiányzó anyagi források miatt. A civil szervezetek tartós forráshiánnyal küzdenek, nem tudnak fizetett munkaerőt finanszírozni, erőn felüli önkéntes munkára támaszkodva dolgoznak, kapacitásuk erősen korlátos.

A környezeti nevelés fontos bázisát jelentik a nemzeti parkok oktatóközpontjai, ahol nemcsak ismeretterjesztés, illetve tehetséggondozó (szakköri) feladatok, hanem élőhelyi akciók, önkéntes munkák is elérhetők. Ezek túlnyomó többsége nem igényli a résztvevők aktivitását a célkitűzésben, a feladatok megtervezésében, emiatt a környezeti nevelés részvételisége a gyakorlatszerzésre korlátozódik.

A természet-, környezetvédelem és a környezeti nevelés intézményrendszere és támogatottsága 2010 óta fokozatosan és egyre inkább a háttérbe szorult: nincs önálló környezetvédelmi, sem oktatási minisztérium, a szakembereket több hullámban elbocsátották, megszűnt a korábban a környezeti és fenntarthatóságra nevelésre erősen fókuszáló oktatáskutató intézet.

Miközben a köznevelésben normává vált mind a környezeti nevelés, mind a részvételi tanulás támogatása, a szakképzésben ilyen norma nincsen, és a jelenlegi zöld készségek fejlesztési irány (Green Skills in TVET) illetve a projektvizsga még csak jelmondatként érzékelhető.

A részvételi tanulás megszervezésének időigényessége gátolja annak alkalmazását a formális oktatásban. A pedagógusok magukra maradnak, presztízsüket vesztettek, túlterheltek. A természettudományos ismeretek nem érnek össze tudássá, a tananyag érdektelen és túlzsúfolt, ezáltal a természettudományok iránt nem sikerül felébreszteni az érdeklődést. A természettudományokat oktató pedagógusok átlagéletkora magas, mert alacsony a bérszínvonal (az OECD országokban a legalacsonyabb) és nagy a túlterheltség. Az iskolai környezeti nevelésre a tananyag zsúfoltsága miatt alig marad idő, energia, és központi forrás sincs, többek között pl. az erdei iskolákra sem.

3. A részvételi környezeti nevelés lehetőségei Magyarországon

3.1. Részvételi nevelés tudatosodása a környezeti nevelők körében

„Részvétel: alkalmat teremt társadalmi csoportok és egyének számára, hogy minden szinten aktív szerepet vállaljanak a környezeti problémák megoldásában.” Ezen tbiliszi környezeti nevelési célajánlásnak¹⁰ is megfelelően, „a részvétel alatt azt értjük, hogy a tanítványaink ténylegesen részt vesznek a környezeti közügyek megoldásában…beleértve a családban való szerep-vállalástól kezdve az iskolán, a falun (településen, lakótelepen, kisvároson stb.) keresztül a nemzeti, majd nemzetközi természet- és környezetvédő mozgalmakban való részvételig mindent, ami emberi közösségekre vonatkozik – írja Victor A. 1993-ban.¹¹ Az elmúlt három évtizedben a civil és a pedagógusként dolgozó környezeti nevelők többsége ismeri és elfogadja a részvételi tanulás jelentőségét a környezeti nevelésben, annak eredményessége miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elég gyakran alkalmazza is.

3.2. Lehetőségek az oktatásban ISCED 0-3 szinten

A helyileg releváns témákra épülő környezeti nevelési célú tanulásszervezést – melynek témaválasztása és tevékenységei a helyi igényeken, feltételeken, ügyeken alapulnak, azaz részvételi környezeti nevelésnek tekinthető – a pedagógusok 62-71%-a alkalmazza egy országos reprezentatív felmérés¹² szerint.

Jól működnek a projekt alapú tanulási programok, amelyek végrehajtásába és értékelésébe egyaránt bevonhatók a diákok. A pedagógusok túlnyomó többsége már tanulta a projektpedagógiát. Mégis gyakran úgy érzik, hogy a szokásos értékelési rendszerbe nem illeszthető be egy olyan tevékenység, amelyet a gyerekek a saját elképzelésük szerint építettek fel és valósítottak meg.

A helyi együttműködések helyett – sok iskola esetében – a testvértelepülési, illetve nemzetközi hálózati együttműködések adnak teret a részvételi környezeti nevelésre (pl. e-Twinning iskolák, UNESCO iskolák, Erasmus projektekben résztvevő iskolák).

Korábbi nemzetközi (CoDeS) projektben módszertani útmutató született az iskolák és közösségek együttműködéséhez a fenntartható fejlődésért. Az Útikalauz magyarul és angolul is letölthető, és ma is fontos forrás a részvételi környezeti nevelési akciók tervezéséhez.¹³

A környezeti nevelésben kitüntetett szerepe van az iskola egészére kiterjedő szervezeti és a napi működést befolyásoló gyakorlatnak. Ilyenek például azok az egész iskolát bekapcsoló megközelítési módok, közös iskolai események, akciók, jeles napok, amelyeknek fontos szerepük van a tanulók közösségi normáinak kialakításában. Az iskoláknak különösen figyelniük kell arra, hogy diákjaikat minél intenzívebben bevonják az iskola mindennapi életének megszervezésébe, véleményük tiszteletben tartásával. A diákönkormányzatok az adott iskola szervezeti kultúrájától, a DÖK-mentorpedagógusától függően jelentősen vagy csak elhanyagolhatóan vesznek ebben részt.

Az iskolai környezetben a közösségi részvételnek alapvetően nem kedvez az általánosan megszokott merev intézményi légkör, ahol a diákok passzív befogadó szerepkörben, míg a pedagógusok frontális munkamódszerekkel, szabályalkotóként vesznek részt. Az oktatási folyamatot többnyire a pedagógus tervezi és irányítja, a diákoknak csak korlátozott, vagy eseti (ünnepi, projektnapi, diáknapi) lehetősége van azt alakítani, ami a belső elköteleződésre, motivációra, és végső soron az értékorientált (pl. környezettudatos) attitűd alakulására kedvezőtlenül hat.

Komoly probléma például a szülők felől érkező nyomás és kritika minden olyan helyzetben, amikor a szokásostól eltérő tevékenységi forma és ennek értékelése történik. A szülők ilyenkor úgy érzik, hogy a gyermek előmenetele kerül bizonytalan helyzetbe.

Az iskolán, illetve a formális oktatáson kívüli, ám a saját pedagógusok által szervezett helyzetek hagyományosan sokféle környezeti nevelési, és részvételi tanulási lehetőséget adnak. Ilyenek például az erdei iskolák, a szakkörök és tehetséggondozó klubok, a cserkészmozgalmak, szabadtéri sportkörök és iskolai túramozgalmak. A több napig tartó, bentlakásos programok pozitívan hatnak a diákok környezeti ismereteire, attitűdjeire vagy akár viselkedésére. Az óvodás és alsós korosztály számára különösen motiváló lehet a komfortzónájától kissé távolabb eső természetközeli élmény (kirándulás, éjszakai túra, a növényekkel és állatokkal való közvetlen interakció, a mesés környezet). Azonban ezek a helyzetek, a kísérő pedagógus felelőssége és a biztonsági elvárások miatt, ritkán tekinthetők részvételi tervezésűnek, csak néha építenek a gyerekek saját elgondolásaira. A tehetséggondozó klubok, illetve a felsorolt mozgalmak sokkal alkalmasabbak részvételi környezeti nevelés megvalósítására. Komoly társadalmi bázissal rendelkezik például a cserkészmozgalom, amely minden tekintetben a közösségi részvételre épít.

3.3. A részvételi környezeti nevelés lehetőségei a felsőoktatásban

Az ökológiai és transzdiszciplináris szemlélet befogadásával szembeni tartózkodás enyhült ugyan, de még ma is érzékelhető.¹⁴ A fenntarthatóság témaköre bekerült a képzési-kimeneti követelmények körébe a legtöbb szak esetében. Előremutató, hogy több egyetemen elindult egyfajta egyetemzöldítési folyamat, fenntartható fejlődési stratégia készült, akciókat vezetnek a hallgatók, oktatók, munkacsoportok, egyetemi szervezetek alakulnak a környezeti szemléletformálásra. A mozgósítás azonban akadozik, a programok gyakran kis érdeklődés mellett valósulnak meg.

Néhány hazai egyetem bekapcsolódott a nemzetközi UI GreenMetric World University Ranking minősítő rendszerébe, amely a közösségi aktivitást is értékeli. A Pécsi Tudományegyetem legjobb magyarként az 42. helyen végzett, míg a Debreceni Egyetem a 206. helyen szerepel a listán.¹⁵ Helyet kapott még a rangsorban a Szegedi Tudományegyetem (85. hely), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (238. hely), a Soproni Egyetem (282. hely), a Semmelweis Egyetem (476. hely), a Budapesti Gazdasági Egyetem (548. hely), a Pannon Egyetem (610. hely), a Miskolci Egyetem (755. hely), a Budapesti Metropolitan Egyetem (811. hely) és a Budapesti Corvinus Egyetem (869. hely).

Általánosságban elmondható, hogy a felsőoktatásban még inkább uralkodó a frontális munka, a „hallgató” elnevezés már önmagában beszédes e tekintetben, jól jelzi a tanulók passzív, befogadó részvételi módját. A hallgatók bevonását, a közösségi döntéshozatalt a Hallgatói Önkormányzatok koordinálják, amelyek az egyes tématerületek köré szervezik az egyetemi akciókat is- Léteznek a karok, tanszékek által meghirdetett, a képzési rendbe beépített tevékenységek is és látunk jó példákat, projekteket, amelyekben a hallgatók aktorok és a folyamat a hallgatók közösségi innovációira építenek.

3.4. Lakossági és társadalmi kezdeményezések a részvételi környezeti nevelés terén

Szűkösek a lehetőségek a közösségi döntéshozatalra, a környezeti tájékozottság strukturált fejlesztésére és közösségi megélésére. Néhány nagyobb önkormányzat részvételi tervezéssel választja ki egyes fejlesztéseit, s a nyertes ötletek között sok-sok környezeti tartalmú is van. Ezek a részvételi folyamatok jelentős tanulási, környezeti nevelési folyamatok is egyben.

A klímaváltozás megelőzése, illetve az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás tervezése érdekében minden település készít helyi klímastratégiát. Ennek jó, és egyben támogatott gyakorlata a lakossági és helyi csoportok bevonására, aktív részvételükre épít. A stratégiai tervezés szinte mindenkinek motiváló helyzet, emiatt az érintettek részvételére számítani lehet.

A jelentősebb társadalmi szervezetek több évtizede az aktívan cselekedtető munkamódszerekkel dolgoznak. Erőforrásaik azonban korlátosak és szűkösek, így nem tudnak minden társadalmi réteget elérni, és a társadalmi önszerveződés, illetve önkénteskedés alacsony aránya sem kedvező számukra. Ugyanez elmondható az olyan közösségi döntéshozatali folyamatokban is, mint például a környezetet érintő nagyberuházások kapcsán szerveződő tiltakozó akciók, amelyeket szintén gyakran a civil szervezetek szerveznek.

Az NGO-k természetesen sokszínűek és sokféle szervezeti kultúrát és hagyományt hordoznak. Vannak országos és regionális szervezetek állandó programokkal, kiterjedt kapcsolatrendszerrel, országos és nemzetközi hálózatok működtetésével, és a közigazgatással is élő kapcsolattal. A kisebb, illetve a helyi szervezetek csekély erőforrások mellett is hatékony munkát tudnak végrehajtani az önkéntes munka és adományok segítségével.

Környezeti neveléssel – vagy azzal is – foglalkozó országos hatókörű szervezetek, a teljesség igény nélkül: Magyar Környezeti Nevelési Egyesület; Erdei Iskola Egyesület; WWF; Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, HUMUSz Egyesület, Jane Goodall Intézet; Magyar Természetvédők Szövetsége; Magyar Éghajlatvédelmi Szövetség, Védegylet, Magonc Alapítvány, valamint az egyházi teremtésvédelmi szervezetek (Ararát Munkacsoport; MRE Ökogyülekezeti Mozgalom; Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület). Regionális vagy helyi hatáskörű szervezet pl. a Magosfa Alapítvány; Reflex Egyesület, Ökológiai Intézet, Csemete, Zöld Kör, Nimfea Egyesület, valamint számos kis helyi szervezet. Információik önálló honlapon és közösségi média oldalakon keresztül történik, a Zöld Civil Együttműködés honlapján is megtalálhatók (részben) a környezeti neveléssel foglalkozó szervezetek, de a lakosság, intézmények, iskolák sokszor a személyes kapcsolatok útján, a helyi szervezeteket keresik meg kérdéseikkel, együttműködésekkel.

3.5 Döntő paraméterek, amelyekben változtatás szükséges a fejlődéshez

• A részvételi környezeti nevelés rövid és praktikus módszertani leírása, valamint gyűjteménye váljon elérhetővé bárki számára.
• Kapjon dokumentáltan is nagyobb teret a természetben töltött idő és tapasztalati tanulás.¹⁶ Legyen több lehetőség a megismerési folyamatokban való aktív részvételre. Így nagyobb magabiztossággal terveznének a pedagógusok a szokásostól eltérő tevékenységeket.
• A pedagógusok kapjanak nagyobb autonómiát, legyen nagyobb szabadságuk az időgazdálkodásban és a tanulás tartalmában.
• A környezeti nevelés egyes szintjei és szereplői között legyen együttműködés, tudásmegosztás, mégpedig interdiszciplináris megközelítésben. Ez segítené a fent leírt idő- és tartalommenedzsment probléma feloldását is.
• A pedagógiai innovációs kedv fenntartásához fontos, hogy a pedagógusok részesüljenek megfelelő vezetői, szülői, társadalmi és egzisztenciális megbecsülésben.
• Az oktatás minden szintjén, a felsőoktatásban és oktatási rendszeren túl is legyenek elérhető – főképpen helyi, de akár nemzetközi – közösségi programok, amelyekhez önálló vagy önszerveződő módon kapcsolódni lehet.
• A részvételi környezeti nevelést könnyedebben és rugalmasabban megszervező társadalmi szervezetek számára megfelelő mértékű és tervezhető pénzügyi forrás szükséges.

4. Jó gyakorlatok, előremutató példák

4.1. A részvételi környezeti nevelés kulcsfontosságú partnerei és szereplői

A magyarországi környezeti nevelésben részt vesznek oktatási intézmények, hivatali-, önkormányzati intézmények szervek, civil szervezetek, piaci szereplők egyaránt, amelyek között együttműködések is szerveződnek. A 3. fejezetet kiegészítve olyan jó gyakorlatokat emelünk ki a következőkben, amelyekben a részvételi környezeti nevelés megvalósul. Ezeket a példákat a projekthonlapon részletesen is megtalálják.

4.2. Jó gyakorlatok

Folyófigyelő program Zöld Szív

A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom 1989-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a természet szeretetére és a környezet védelmére nevelje a gyerekeket, fiatalokat. Érzelmi és esztétikai megközelítés, a természet iránti alázat, a szelíd módszerek alkalmazása és a személyes felelősség erősítése jellemző rájuk. A Folyófigyelő Programot 10-12 éves pomázi iskolások „zöldszives csoportja” indította, amikor a közeli patak szennyezettsége miatt tárgyalásba kezdett a szennyezés kibocsátójával, és rávette a gyár vezetőségét szennyvíztisztítót építésére 1990-ben. A jól sikerült akción felbuzdulva programjukat kiterjesztették a Duna-menti országokra is. Levélben megkeresték a Duna melletti iskolákat és óvodákat, hogy kapcsolódjanak be a munkába. A vízvizsgálathoz tudományos igényességű feladatlapot dolgoztak ki. Szinte mindegyik intézmény örömmel fogadta a megkeresést, s be is kapcsolódtak a programba. Az évek során a „Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig” program jelentősen átalakult, kiterjedt a Duna vízgyűjtő területének nagy részére (Duna-lánc), majd később a Tisza vízgyűjtő területére is.

Vadonleső program

A Vadonleső program biotikai adatgyűjtés önkéntesek bevonásával, az európai természet számára hasznos, a tudomány számára „láthatatlan” fajokról. A gyűjtött adatok szakmai ellenőrzést követően a hivatásos természetvédelem adatbázisába, a Természetvédelmi Információs Rendszerbe (TIR) is bekerülnek. Cél, hogy a gyűjtött biotikai adatokra alapozva konkrét fajvédelmi akciókat generáljanak. Felhasználó központú, informatív és játékos honlap, WEB-2 megközelítés, kapcsolattartás az adatközlőkkel, „Google Map élmény” és az azonnali reagálás a kérdésekre mind-mind segíti a részvételi kedvet. A programhoz kiterjedt szemléletformálás is kapcsolódik: Év Emlőse kezdeményezés, előadások, bemutatók, médiamegjelenés, kiadványok, művészekkel és költőkkel együtt szervezett rendezvények. 2009. szeptember 1-e óta zajlik az adatgyűjtés, a honlap látogatottsága évente meghaladja a 30.000-et (becsült adat).

A program ráirányítja a figyelmet a természeti környezetre, játékos módon mozgósít, és kétségtelenül van társadalmasító hatása és szórakoztató oldala is, amint ez az alábbi beküldött üzenetekből is kiolvasható:

„Kerti sörözés közben felmászott az asztalra. Mi söröztünk, ő mászott.”

“Ez más, nem imádkozik„

„Tízemeletes ház ötödik emeletén lakunk. Este éppen híreket olvastam a neten a nyitott erkélyajtó mellett a félig sötét szobában, amikor a fotel mellé lógatott bal kezemen elkezdett matatni valami. Azt észleltem, hogy a cica nincs ott, ezért azonnal a villanykapcsolóhoz nyúltam, és akkor láttam, hogy egy imádkozó sáska mászik a kezemen. Kiraktam a muskátlira, de ma este megint bejött a szobába, ezért levittük a ház előtti virágok közé…”

„Sütött a nap. Az érett fügék vadászása közben a fejemre ugrott a -valószínűleg sütkérezésében megzavart-csillogó levelibéka.”

„Észleltük Sün Sámuelt a kertben. Új neve SünNet Samu lett..;-) -a regisztrációt követően. József”

Növényzetalapú terepi természetességmérés a környezeti nevelésben

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és az Ökológiai Kutatóközpont közös munkájaként élőhely értékelő és közösségi adatgyűjtő program indult másfél évtizede. Ma már a Természetes-e? honlapon, valamint mobil applikáció formában is működik. A tudományos anyaprogram a MÉTA program, s a két adatgyűjtés kapcsolatáról, illetve a közösségi kutatások részvételi aspektusának minőségéről ld. ezt a cikket. A közösség vezérelte kutatások ösztönzik az élmény alapú tanulást, változatos tanulási és szocializációs helyzetet teremtve minden fél részére. Erősítik a toleranciát és a természettudományos kompetenciákat, ösztönöznek az egész életen át tartó tanulásra. Fontos, hogy a kutatás a közösség problémájából induljon ki, oda-vissza is kapcsolódjon, azaz helyben releváns legyen. A közös tervezés nemcsak a bevonódást és a helyi, illetve tudományos megfelelőséget szolgálja, hanem legfontosabb eszköze a közös megértésnek: elveknek, eljárásoknak, viselkedésnek.¹⁷

A természetességmérő öt nagy vegetációtípus vizsgálatára fókuszál: erdők, cserjések, gyepek, vizes élőhelyek és egyéb. A vizes élőhelyek magukban foglalják a folyó- és állóvizekben kialakult élőhelyeket, a nádasokat, magassásosokat. Egyéb élőhelyek például a parkok, gyümölcsösök, egy kert, falu- vagy városszél, egy tanya stb. Az egyes élőhelyek terepi adatlapjai 15-20 állításra adott válasz alapján a növényzet természetességének becslésre alkalmas. Az adatlapok kitöltése, értékelése, majd feltöltése és a környékbeli (mások által feltöltött) adatlapok átnézése során ismerkednek a tájjal és egymással.

Életjelek Akció

Az Életjelek Akció egyszerre kívánja segíteni a Natura 2000 fogalom megismerését, a terepi élménypedagógiát, a kötődést a természeti értékhez és a saját nagyobb közösségéhez, valamint a digitális lehetőségek környezeti nevelési felhasználását. A résztvevő csoportok által a nyilvánosság elé tárt helyi – és egyben európai jelentőségű — életjelek, életnyomok büszkeséggel töltik el, és megerősítik természetkötődésüket és helykötődésüket. Az évente ismétlődő fotós kirándulás segíti az évfolyamok, kohorszok, vagy akár helyi, családi csoportok közötti kapcsolatot, hiszen összehasonlítják az adott tájról, ottani élőlényekről, nyomaikról és önmagukról készített képeket. Miközben az adott tájrészlet (azaz a legközelebbi Natura 2000 terület) ismerőssé válik, annak változását is regisztrálja a táj nagyobb közössége. A virtuális nyilvánosság a helyi értékek iránti büszkeség mellett segíti a környezeti nevelés iránt elkötelezett csoportok közötti kapcsolatok erősítését is. A fotómegosztásos Akciót, amelyhez hasonló számos található a közösségi platformokon, 2016 májusában hozta létre az Oktatáskutató Intézet ökoiskolai munkacsoportja.

Munkacsoportok, találkozók, konferenciák a témában

Országos jelentőségű rendszeres találkozók

Kifejezetten a részvételi környezeti nevelésre tematikusan szerveződő találkozók nincsenek, azonban számos olyan program van, amelyen megjelenik a téma:

• Zöld Civil Együttműködés, tavaszi Országos Találkozó: Zöld Civil Országos Találkozó 2022
• Művészetek Völgye Fesztivál, Zöld Udvar minden év július vége, Kapolcs
• HERA (Magyar Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete) éves konferenciája (HUCER)
• MKNE őszi Országos Találkozója, mindig egy tagszervezetnél vendégségben, annak tevékenységét megismerve, tevékenységébe bevonódva.