Milyen természetes a környezetünk?
Növényzetalapú terepi természetességmérés a környezeti nevelésben
„Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni egy növényzeti foltról, hogy mennyire természetes állapotú, tudnunk kellene, hogy az ember tájátalakító munkája előtt milyen volt a növényzet. … Az alábbi adatlap azoknak nyújt segítséget, akik nem ismerik annyira a vizsgált élőhely növényeit. …Ez a módszer nem állít pontos és komplex diagnózist (mint, ahogy egy lázmérő sem), de segít abban, hogy észrevegyük a fontos, természetességre utaló bélyegeket.” (forrás).
Annak részletezése, hogy az olvasó mit fog megtudni a fejezetből
- E fejezet a MÉTA (Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa, MÉTA Hírek; Molnár et al. 2007)1 természetességmérőjét mutatja be. Ez egy olyan, közoktatásban és a környezeti nevelésben is használható módszer, melynek használatával a 10 év feletti diákok és felnőttek megismerhetik, hogy a körülöttük lévő táj növényzete mennyire természetes vagy bolygatott. A módszer a helyi növényzeti sajátságok figyelembevételével adaptálható más országok esetében is.
- A használatának pontos leírása megtalálható alább.
- Felsoroljuk azt is, hogy a módszer milyen megfigyelésekre, vizsgálatokra ad további lehetőséget a részvételi környezeti nevelésben.
A konkrét program szándéka és célja a részvételi környezeti nevelés összefüggésében
A MÉTA természetességmérőjének célja, hogy használatával — a méréshez szükséges adatlapok kitöltése során — az érdeklődők terepi körülmények között, személyes tapasztalatok alapján meg- és felismerjék az egyes élőhelytípusok természetességére, illetve leromlására, zavartságára utaló jellemzőket. Ismereteik bővülésével tájökológiai és természetvédelmi szemléletük fejlődik. A mérő alkalmazása viszonylag csekély faj- és vegetációismeretet igényel.
A több, mint tíz éves tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy a módszer a növényzet természetességének becslésére alkalmas. Az eredmények tájékoztató jellegűek. A módszer a helyi növényzeti sajátságok figyelembevételével adaptálható más országok esetében is.
Eddig több mint 1000 adatlap készült el a különböző helyszíneken úgy, hogy kisebb-nagyobb csoportok párhuzamosan végeztek adatlapkitöltést. A diákok biológia szakkörökön, erdei iskolákban, nyári táborozások közben ismerkedtek a módszerrel, miközben sokan közülük megtanulták felismerni környezetünk értékes részeit, megkülönböztetni a természetközeli növényzetet a mesterséges, vagy különböző mértékben átalakított részletektől.
A természetességmérő monitoring rendszerű használata lehetőséget ad egy adott terület, élőhely környezeti hatásokra (klímaváltozás, emberi beavatkozás) történő változásainak megfigyelésére. Választ adhat arra a kérdésre, hogy a hatások függvényében a terület élőhelyeinek állapota, biológiai sokfélesége fenntartható-e.
Az adatlapok egy applikációban is elérhetőek (részletesen ld. lejjebb), ahol a megfigyelés adatait egy közös adatbázisban lehet rögzíteni. Az applikáció használatával létrejöhet egy közösségi kutatás. Lehetővé teszi szűkebb környezetünk és az ország más vidékeinek természetességi állapotának összehasonlítását.
Környezetünk természetességének vagy éppen leromlott állapotának megismerése kérdés felvetésre, megoldások kitalálására sarkalhat. Méréseink eredményének bemutatása felhívásként vagy intő jelként szolgálhat társadalmi környezetünkben. Egy-egy jó természetességű élőhely, élőhelyegyüttes felfedezése kezdete lehet annak megóvásának, védelmének.
Terminology – szakkifejezések magyarázata
A természetességmérő használata előtt tisztáznunk kell néhány alapvető fogalmat.
1. A természetes állapot és a természetközeli állapot fogalmát így fogalmazza meg Magyarország természetvédelmi törvénye (1996. évi LIII. törvény 4.§):
„c) természetes állapot: az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy — helyreállításuk kivételével — alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;
d) természetközeli állapot: az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.”
2. A degradáció a különböző természeti rendszerek, élőhelyek állapotának leromlása. Ezt jelezheti az élőhely struktúrájában való változás, a fajokban való elszegényedés, valamint a tájidegen, esetleg invazív fajok megjelenése, uralkodóvá válása.
3. Őshonos fajok: Azokat a fajokat tekintjük őshonosnak, amelyek az elmúlt két évezredben természetes elterjedési területükön spontán előfordulnak.
4. Tájidegen, invazív fajok: Az adott hely természetes élővilágához nem tartozó, más országokból származó élőlények, amelyek elszaporodásukkal komoly károkat okozhatnak a környezetben.
A konkrét program fontos sarokkövei és alkotóelemei
A természetesség mértékének meghatározására több módszer született az elmúlt évtizedekben, melyek azonban komoly háttértudást igényelnek, képzett szakemberek felhasználására készültek, a környezeti nevelésben nem alkalmazhatóak. A MÉTA természetességmérőjét azok számára készítették el az Ökológiai kutatóközpont munkatársai (Biró Marianna, Molnár Zsolt), akik kevéssé ismerik a fajokat, mégis szeretnék megtudni, hogy a körülöttünk lévő táj növényzete mennyire természetes.
A méréshez szükséges adatlap színes, nyomtatott formában a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület (MKNE) „Otthon az erdőben” projektje keretében került kiadásra, beszerezhető az egyesülettől. Az adatlap letölthető, nyomtatható formátumban is elérhető itt:
A természetességmérő web alapú applikáció formájában digitálisan is elérhető, így pc-én, tableten és mobilon is használható. Az applikáció a mérések terepi elvégzése mellett lehetővé teszi az adatok feltöltését, összegyűjtését, módot ad a közösségi kutatásra (citizen science). Az adatok térképi megjelenítésével ismereteket ad azokról a területekről, amelyekre kíváncsiak vagyunk. Kép feltöltése esetén vizuális információt kaphatunk a már megvizsgált élőhelyről. Az applikáció offline módban is működik, természetesen ilyenkor az adatok központi adatbázisba való továbbítása nem lehetséges.
A konkrét program végzése során fellépő (lehetséges) kockázatok
A terepi mérés előkészítése során figyelembe kell venni az esetleges terepi viszonyok adta veszélyeket (pl. sziklás terep). Fel kell készülni az élővilág tagjainak esetleges hatására (pl. kullancs, darázscsípés). Fel kell hívni a figyelmet, hogy a munka elvégzéséhez a környezeti viszonyoknak megfelelő öltözetben legyenek a részvevők. Előfordulhat, hogy nem működik a mobil applikáció, vagy nem elég az offline kapcsolat. Erre felkészülve, érdemes papír alapú mérőlapot is vinni a terepre.
A tanulók, diákok kompetenciáit érő hatások
A MÉTA természetességmérőjének használatával a diákok megismerhetik szűkebb-tágabb környezetünk élőhelyeinek állapotát. Terepi körülmények között, személyes tapasztalatok alapján meg- és felismerhetik a természetes állapotra, illetve a bolygatásra utaló jellemzőket és bővülnek a tájökológiai és természetvédelmi ismereteik. A szerzett tapasztalatok alapján környezettudatosságuk és természettel való kapcsolatuk formálódik, a vizsgált élőhelyhez való viszonyulásuk erősödik.
A természetességmérő használatával az érdeklődők nyomon követhetik a klímaváltozás, vagy az emberi hatások, vagy azok elmaradásának eredményeképp történő változásokat, ha monitoringszerűen, évről-évre azonos helyen megismétlik vizsgálataikat, vagy egy korábban ismert állapothoz viszonyítanak.
Több szinten is megismerkednek környezetük biológiai sokféleségével.
Személyes tapasztalatokat, ismereteket szerezhetnek a természetben, vagy a mesterséges környezetben fennálló ok-okozati összefüggésről.
Felfedezik az összefüggést az emberi hatások okozta bolygatás és az élőhelyek fajokban való elszegényedése között.
Az applikáció segítségével tágabb környezetünk növényzetének természetességéről is képet kaphatunk.
Az applikáció használata fejleszti a diákok digitális kompetenciáit (okoseszközök és az internet felelős használata, adatkeresés és -értelmezés interneten) és a nyilvános kommunikáció felelősségét.
Idézetek diákoktól
„Az erdő többször újjászületett az elmúlt évszázadok alatt. Legutóbb a II. világháborút követő ínséges időkben került csaknem teljesen tarvágásra. Ismerve az erdő történetét arra voltam kíváncsi, hogy milyen az erdő természetességi állapota napjainkban. … A három mérés alapján elmondhatjuk, hogy a Kamaraerdő növényzete jól regenerálódott az elmúlt évtizedek során, ma állapota természetközeli.” (Nagy Armand (2022): Milyen természetes állapotú a Kamaraerdő? projektmunka, 12. évf. diák)
Az osztályra, az iskolára és a helyi közösségre gyakorolt hatások
Az „Otthon az erdőben” projekt (2011-2016) keretében 75 általános és középiskolás csoport használta a természetességmérő „Erdők, ligetes területek” lapját. E mellett az egyesülettől közel 800 darab színes, nyomtatott mérőlap került a környezeti nevelők kezébe. A május végétől működő web alapú applikációra is érkeznek a mérési adatok.
A természetességmérő használata lehetőséget ad iskolai projektek tervezésére. Ezek alkalmasak egy-egy nagyobb terület élőhelyeinek több ponton való vizsgálatára, vagy egy élőhelytípus több állományának állapotának összehasonlítására.
Egy-egy terület, élőhely állomány természetességének vizsgálati eredményeiből biológiai érettségi projektmunkák készültek.
A helyi közösség tájékoztatása a mérési eredményekről lehetőséget ad az adott élőhely megbecsülésére, értékelésére, ha szükséges, a beavatkozásra.
A természetességmérő egy tanulási segédeszköz. A felfedező, valóságra épülő tanulást segíti. Akkor válik részvételivé, ha a mérések tudatosak, s megosztásra kerülnek az eredmények. Ha mindez párbeszédet generál, s mások odafigyelését is kivívja.
Molnár Zs, et al. 2007. A grid-based, satellite-image supported, multiattributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobotanica 42:225–247. ↩︎