A Zöld Szív folyófigyelő hálózata
Folyók monitorozása egyszerű vízvizsgálatokkal
„Ha minden patakot megtisztítanánk a szennyeződéstől, akkor a folyó is megtisztulna, és a tenger is tisztább lenne.” (11 éves zöldszíves diák)
„A vízbe dobált szemét lehangoló látvány, de még károsabb a vizet mérgező, szemmel láthatatlan kémiai szennyeződés és a mikro-műanyag.” (Zöldszíves pedagógus)
Annak részletezése, hogy az olvasó mit fog megtudni a fejezetből
- Hogyan tudunk 5-14 éves diákokat bevonni lakhelyükhöz közeli folyóvíz rendszeres vizsgálatába, mérésébe, megfigyelésébe?
- Hogyan épül be gyerekek helyi aktivitása egy nemzetközi kitekintésű hálózat rendszerébe, s ez hogyan erősíti a környezeti felelősségérzetüket?
- Élővizek mely jellemzőit tudják 5-14 éves gyerekek megfigyelni és mérni egyszerű eszközökkel?
A program szándéka és célja a részvételi környezeti nevelés összefüggésében
A program tartalma a Duna és a Tisza vízgyűjtő-területén élő gyerekek bevonása egy folyófigyelő hálózatba, az adott élővíz rendszeres figyelésébe.
A program célja a résztvevő gyerekek (és pedagógus vezetőik) környezeti tudatosságának növelése, természetszeretetük és lakóhelyük természeti állapota iránti felelősségérzetük (lokálpatriotizmusuk) erősítése.
A programban a gyerekek jellemzően csoportosan – iskolai osztálytársaikkal, óvodai csoporttársaikkal együtt – vesznek részt pedagógus vezetésével.
A program tartós partneri kapcsolatot alakít ki a folyófigyelő hálózat különböző pontjain működő gyerekek (illetve iskolák) között.
Szakkifejezések magyarázata
Nincs a programban olyan szakkifejezés, amelyhez magyarázatot kellene fűzni.
A program fontos sarokkövei és alkotóelemei
A program létrejöttének története
A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom 1989-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a természet szeretetére és a környezet védelmére nevelje a gyerekeket, fiatalokat. Alapítója és vezetője egy általános iskolai tanár (Orgoványi Anikó). A vízvizsgálati program a természetjárásból következett. 1990-ben a zöldszíves gyerekek végig járták a közeli Barát-patak mentét a forrástól a Dunáig. Közben felfedezték, hogy egy vastag csövön keresztül szúrós szagú szennyvíz zubog a patakba. Kinyomozták, hogy a budakalászi Lenfonógyár okozza a szennyezést. Levelet írtak a gyár vezetőségének, melyben időpontot kértek tárgyalásra. A 10-12 évesekből és pedagógus kísérőjükből álló kis csapatot a gyár vezetősége fogadta. Nagy tanulság, ami ekkor kiderült: a gyerekek hatékonyabb tárgyalópartnerek, mint a felnőttek. A tárgyalás végén a gyár vezetősége ígéretet tett a gyerekeknek, hogy hamarosan szennyvíz-tisztítót építenek, s állták is a szavukat.
A gyerekek – a sikeren felbuzdulva – felvetették a gondolatot, hogy ha a Dunába ömlő valamennyi patak esetében el lehetne érni, hogy a vize megtisztuljon, akkor ez egyben a Duna vízminőségét is javítaná. Így született meg a „Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig” című Duna-program gondolata. Levélben megkerestek a Duna-menti országokban – Németországtól Bulgáriáig – óvodákat, iskolákat, természet- és környezetvédő egyesületeket, hogy kapcsolódjanak be a programba.
Komoly publicitás is segítette a hálózat kialakulását; a média beszámolt arról, hogy pomázi zöldszíves gyerekek végig-látogatták a mérőcsoportokat a Duna mentén annak forrásától Magyarország déli határáig. Az is fontos esemény volt, hogy 1991-ben meghívást kaptak az éppen magyarországi vizeken tartózkodó Jacques-Yves Cousteau kutatóhajójára és a hajón beszámolhattak a tudósnak a saját Duna-hálózati eredményeikről. A szervezésben ekkor már szükség volt szakmai segítségre is: így került a programba egy biológia-kémia szakos egyetemi oktató (Dr. Victor András), aki kidolgozta a feladatlapot, amellyel a gyerekek azóta is végzik az egyszerű vízvizsgálatokat és méréseket.
A véletlen hozta a vizek megfigyelését, mint témát, de hamar kiderült, hogy jó téma, mert felnőttekben-gyerekekben egyaránt meghatározó az élővizek iránti lelki vonzódás. Az évek során a „Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig” program jelentősen bővült. 1990-ben már kiterjedt a Duna vízgyűjtő területének nagy részére, majd 1992-ben a Dunába torkolló Tisza vízgyűjtő területére is, és így romániai magyar zöldszíves csoportok is bekapcsolódtak a hálózatba. Legnagyobb kiterjedésekor a hálózat messze túlnyúlt a határokon és a konkrét programban az érintett gyerekek száma összességében elérte az ezer főt.
A program végzése során fellépő (lehetséges) kockázatok
Folyóvizek partján végzendő megfigyelésekről és mérésekről van, szó, tehát ez magában jelenthet balesetveszélyes helyzetet; erre különösen figyelnünk kell.
Az életkornak való megfelelés is okozhat problémát, pl., hogy a pH-t milyen szinten értelmezzük. Ez azonban kikerülhető, mivel nem a pH kémiai és matematikai háttere a téma, hanem az, hogy pl. savasabb lett-e a víz, mint volt.
Probléma lehet a vizsgálatokhoz szükséges anyagok-eszközök biztosítása – beszerzése, utánpótlása és a csoportokhoz való eljuttatása.
Pszichológiai nehézséget jelenthet a pedagógusok belefáradása. Éveken keresztül évente négyszer elvégezni ugyanazt a vizsgálat-sorozatot elszürkülést okozhat – akkor is, ha a gyerekek közben változnak. Ezen segíthet a programok színesítése: pl. Víz Világnapi nagy-rendezvénnyel, vagy egyéb, kapcsolódó, a víz közelében végzett természeti megfigyelésekkel.
Logisztikai nehézség a mérési pont megközelítése, ha nincs vízfolyás az adott településen gyalogos távolságra. Megoldás lehet akár szülők bevonása, ha a közlekedés nem oldható meg egyszerűen. Alternatíva lehet helyben lévő állóvíz vizsgálata is.
A tanulók, diákok kompetenciáit érő hatások
a) A program az alábbi kompetenciákat fejleszti a résztvevő diákokban:
- valóságban végzett természettudományos vizsgálatok (mérések, elemzések),
- sokszempontú megfigyelés,
- kvalitatív és kvantitatív eredmények komplex értelmezése,
- a személyes érintettség megélése,
- asszertív vitakészség (pl. felnőttekkel való tárgyaláskor).
b) A diákok jellemzően nem fogalmazzák meg explicite saját fejlődésüket, hanem egyszerűen örömmel végzik a tevékenységet.
Idézetek diákoktól
„Mi lesz, ha kifolyik a Földből az összes víz?” (5 éves óvodás)
„A vízvizsgálatokat szeretem a legjobban. Ilyenkor kimozdulhatunk az iskola falai közül, és megfigyelhetjük a természetet is.” (12 éves fiú.)
„Jó látni, hogy évről évre tisztább a folyó vize” (13 éves lány)
Az osztályra, az iskolára és a helyi közösségre gyakorolt hatások
A megfigyeléseket és méréseket iskolai osztályok (óvodai csoportok), vagy osztályon belüli néhány fős csapatok közösen végzik, s ez közösség-erősítő hatású.
Speciális közösségerősítés adódik abból, hogy ugyanazon folyó egymáshoz közeli (vagy akár távoli) pontjain vizsgálódó csapatok hosszú időtávban tudnak egymásról és egymás eredményeiről. Ez a folyóért érzett közös felelősségüket erősíti.
A helyi önkormányzatok döntően olyan értelemben vesznek részt a vízfigyelő iskolák-óvodák (csapatok) munkájában, hogy a szükséges felszerelés beszerzésében segítenek. Minthogy a program nem tudományos igénnyel végez adatgyűjtést, vízminőségi célokra hivatalosan nem alkalmas.
A végzett mérésekről, megfigyelésekről adott híradás a helyi közösségben igen fontos (pl. sajtóhír, fotó- és rajzkiállítás, segítség kérése önkormányzati képviselőtől). Azt mutatja meg, hogy a gyerekeknek közük van az őket közvetlenül körülvevő valósághoz.